a tizedik - mit kezdjünk egy pszichopata szobatárssal?

Minden nagyon jól működött. De tényleg. Mosolyog, kedves. Rendszerető, tiszta. Öt évnyi kolis élet után az ember tudja, hogy ezek áldásos tulajdonságok, ha egy szobatársról beszélünk. Minden olyan szép volt. Visszatekintve már gyanúsan gördülékeny volt az együttélésünk az első hetekben.

Aztán kezdődött az, hogy feljönne a barátja. Hát persze, hogy elmegyek máshova délután. Persze, ha az eső esik, akkor is. Hidegben is, naná! Négy órára? Nem sok az egy kicsit? Na de hát, tudom milyen a szerelem.
Ja, most már ott is aludna. Persze, persze, majd alszom valamelyik barátnőmnél. Hogy két nap is lenne? Hát, na. A harmonikus együttéléshez hozzátartoznak efféle szívességek.

Barátnők is vannak ám, nemcsak barátok. Evidens. Átjönnek. Naná. Öt-hat órára, és üvöltetik a zenét? Hát el kell viselni. Besaraznak, mocskolnak mindent, leülnek az ágyamra, nem tudok tanulni? Nyugodj meg édes, hát  t o l e r a n c i a.

Kapott munkát. Ez tök jó! Gratula neki. Bizonytalan munkaidő. Néha hajnali négykor kel, máskor éjjel kettőkor érkezik. Felkapcsolja a villanyt, mer' ugye neki most kezdődik a nap! Zenét hallgatni is kell valamikor. Meg zörgős zacskós kajákat enni. És üvöltve telefonálni. Csikorgatom a fogam, de hát a munka az munka.

Takarítani, na azt kell. Be is kell osztani, hogy ki mikor. Ja, hogy nem szólt nekem, és elkészítette a beosztást magától? Na, van ilyen. Neki volt rá épp ideje. Nini, hogy ezen a lapon az szerepel, hogy minden nap fel kell mosni, és fertőtleníteni a vécét...? Hát... jó, kissé beteges. De legalább tiszta. Nézzük csak meg! Hát itt valahogy az én nevem több napnál szerepel. Biztos véletlen. Egyszer nem szedem ki a seprűből a hajszálakat. Üzenet vár a papíron, hogy "az én kurva anyámat, mert igényes vagyok". Ekkor már megfordul a fejemben, hogy igen, pontosan. A te kurva anyádat. Takarítok szépen, ő meg továbbra is tojik bele.

Éjjel jön, üvöltve telefonál, zörög, csapkod, késik, elfelejt, otthagy, idegesít, bandázik, felhoz, elvisz. Én meg egyre nagyobb levegőket veszek.

Egészen máig. Felvittem volna valakit a szobába kettő órára. Délután kettőtől négyig. Amikor neki amúgy is órája van. Szóltam neki, négy nappal előtte. Csak bólintott.
"Itt az idő". No de ő most alszik. Felkeltem - mész majd órára vagy sem? Nem válaszol. Figyelj, E.! Felhívlak az órád kezdete előtt pár perccel, hogy végül bementél-e. Jó? Nincs válasz. JÓ? Flegma fej, mordulás.Várok, aztán hívom. Háromszor. Nem veszi fel. Írok smst, hogy köszönöm, hogy erre az egyetlen alkalomra képes voltál ellehetetleníteni, hogy felmenjünk. Válasz sms jön. Ha visszamegyek addig fog ütni, míg ki nem nyomja belőlem a szuszt.

Az ismerős rémült. E.-ről tudni, hogy nem egészen komplett. Gyors visszaszaladás a szobába, pakolás. Legfontosabb dolgok. Kész a csomag. Egy hétig máshol alvás. Ami amúgy jó, vágyott és áldásos. Csak nem ÍGY.

Mit kezdjünk egy pszichopata szobatárssal?