November. Ajaj. Nagyon közeledik a vizsgaidőszak, mondhatni vészesen, és vértől vörös fogait villogtatja felém (kényszeresen alliterálok, ennyire sok a nyelvészet és kínosan kevés a költészet [hopp, egy újabb!] mostanság a terítéken).
Rá kell döbbenni, hogy nem lesz ez olyan könnyű, mint ahogy mondták. Meg arra is, hogy a legkeményebb tanároknál felvenni a tárgyakat elég nagy vakmerőség volt, még ha nem is bántam meg a döntést. Meg arra is, hogy rendszeresebben kéne tanulnom, és jóval többet, meg arra is...
Nos, szomorú bejelentés következik. Nem hittem volna, hogy ez ilyen hamar megtörténik, de... emberek, hát én már nem szeretek olvasni. Már minden bajom van, ha olvasni kell. Már újságot se! Már netes cikkeket is alig! Ha nagy nehezen nekiülök, akkor is csak látványosan szenvedek. Volt erről szó az egyik családias(abb) hangulatú órámon, az általam nagyra becsült oktató azt mondta, hogy ez az undoritisz részben el fog múlni, részben át fog alakulni másfajta szövegszeretetté, leginkább az elemzést fogjuk majd élvezni, és azt, hogy a szöveget a maga megformáltságában látjuk magunk előtt, boncolni fogunk élve, meg ezeréves sírokat feltárni, és ez nagyon izgalmas feladat.
Én még abban a fázisban vagyok, hogy zavar a szembesülés a konstruáltsággal. Szerettem az én régi, kedves kis naiv olvasó-nézőpontomat: ülni a karosszékben és élvezni X és Y történetét. Pillanatokra néhány szemináriumon mintha belekóstolhatnék az okos olvasó vacsorájába, de ezek nagyon aprócska falatok azokhoz a lakomákhoz képest, amelyeken naiv olvasóként részt vehettem minden új könyv olvasásakor. Pedig - be kell látnom -, hogy ez lesz aztán a hatalmas lakoma, ha majd egyszer képes lesz befogadni a gyomrom. Ma a Sarrasine-t elemezve majdhogynem gyomorrontásom lett. :) De vonz, és izgat ez az egész, és minden morzsát élvezek ennek a számomra még átláthatatlan lakomának az asztaláról. Főleg azért, mert titokzatos. Mert még a megkonstruáltság elemzését is valamiféle varázslatnak tekintem. És tartok tőle, hogy mi lesz, ha meglátom: a megkonstruáltság fölött is van egy újabb konstrukció.
Oké, kissé paranoiás lettem. Megyek inkább hangtanozni, mert nem szívesen buknék meg ebből a zseniális tárgyból, hogy jövőre újra nekifuthassak.
(Mellesleg ezt sem hittem volna. Hogy nekem magyarhoz kapcsolódó tárgyból a bukástól kell majd tartanom.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése