Isten a legjobb rendező. Vagy hát... nem is tudom, hogy azt írjam-e: Isten. Írjak Életet? Írok. Merthogy ebbe a három napba még sikerült beleszorítania némi bónusz drámát is, a nap végére feloldással, persze. Latin-amerikai szappanoperák megirigyelnék.
A gusztustalan részleteket kihagyom, röviden: kiszáradás, infúzió, kórházban fekvés. Három napja nem alvás (jó, volt legalább 1-1 óra szunya minden nap... de nem túl kielégítő). Kimerülés. Ja, amúgy ez nem ilyen panaszblog lesz, csak eddig ilyen az osztás.
Ma kikönyörögtem magam, még benn tartottak volna, de már jobban vagyok, sokkal.
Ééééés akkor jöjjön a + oldal:
- holnap végre találkozom valakivel, akit saját magamnál is jobban szeretek
- ma ismerősnek jelölt egy másodéves magyar szakos, aki nagyon szimpatikus, és úgy fest, egy hullámhosszon vagyunk: jessz!
- a sütim nem vész kárba (diétán vagyok), megeszik (igen, ez nekem tényleg öröm
Szép estét mindenkinek! :)) (Vagy olyan napszakot, amikor olvassátok.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése