az első

Ez az első napom a kollégiumban. Délelőtt költöztem be. Ez nem valami nagy egyetemi élmény (?), de valahol el kell kezdeni, na.

Fura itt. Rém magányosnak érzem magam, most még a csend is nagy (na majd este meglátjuk). Mikor apa elköszönt tőlem a bepakolás után, és elindult hazafelé majdnem elsírtam magam, pedig a kollégista lét nem ismeretlen vagy új dolog számomra, öt évig már éltem koliban, sokkal szigorúbb bentlakási feltételek mellett. Mégis.

A szoba elég rossz elrendezésű, bár azt kell mondanom ekkora teret valószínűleg én sem tudtam volna jobban berendezni. A szekrények szűkek és a tárolóhelyek mind iszonyat magasan vannak. Amúgy nem ronda, meg szuper, hogy van tévé, lesz nethozzáférés (can't wait, most mobilnetről írok), az ágy puha, mint a vattacukor.

Nem mondanám, hogy már belaktam a teret, sőt. Kitettem a magam kis díszeit, apróságait, de siralmas az egész, az ismerős tárgyaktól mintha még idegenebb lenne. Remélem ez hamarosan változni fog, nem is rinyálok, mert ez még csak az első nap, és nem vagyok itt összvissz 4 órája sem.

A könyveim (még) elfértek, a ruháim elég nyomorogva és rossz elrendezésben (költözéskor tapasztalom mindig mennyi van... azért reggelente mégis rámtör a nincs egy rongyom-érzés), minden ami a tanuláshoz kell már összekészítve. Aminek nagyon örülök, az a kis lámpa az ágynál, esti olvasáshoz. Biztosan sokszor veszem majd hasznát.

Minden idegen. Jó, ez magától értetődő, hiszen új helyen élek ezentúl jó darabig. Mégis: utálom, hogy újak az illatok, a színek, a bútorok tapintása. Már biztosra mondhatom, hogy utálom a változást. Eddig is sejtettem, hogy így állok minden új dologhoz, na de most már jegyzőkönyvbe lehet venni. Utálom a változást. Talán még a jó irányba történőt is. És rendkívül kényelmetlenül érzem magam benne.

Holnap már egy tárgyfelvétel élményével leszek gazdagabb, és ha nem lesz idegösszeomlásom délutánra, arról is írni fogok.