Jó, ez igazából cseles cím, mert irodalmi körről majd csak a bejegyzés végén lesz szó, de aki türelmes (vagy aki átugorja ezt a rizsát) máris olvashat róla pár gondolatot.
De kezdjük ott, hogy a bevezetés az irodalomtudományba remek, csak jegyzetelhetetlen, a filozófiatörténet érdekelne, de ez a tanár képtelen összefüggéseket és értelmes gondolatmenetet kitornászni magából, plusz nyíltan és ocsmányul vallásellenes. Saját érdekemben asszem nem fogok bejárni. Volt még leíró magyar hangtan, amire körülbelül annyit tudok mondani, hogy TEJÓÉGTEJÓSÁGOS, meg hogy MEG FOGOK BUKNI. Komolyan rémes. Mármint a tanárnő nagyon cukinak tűnik annak ellenére, hogy irtó sok rosszat hallottam róla, de az anyag gyakorlatilag elsajátíthatatlan egy olyan ember számára, aki gimnáziumból a hangtani ismeretekről semmit de semmit nem hozott magával (=én). Rögtön jövő héten zh a teljes gimis anyagból, és én azt sem tudom eszik-e vagy isszák. A rémüldözés után kárpótolt egy irodalomtudomány proszeminárium, ami fantasztikus-frenetikus volt, ráadásul a szerelmemtanárral, akivel le is tegeződtünk. Mennyország.
Na és EZEK után még volt bennem lelkierő (nem, nem volt lelkierő, de mindegy) elmenni az egyetem egy irodalmi szerveződésének műhelymunkájára. Pici, sötét színházterem, számomra teljesen ismeretlen emberek. Felolvastam egy novellámat, ami sikert aratott, kaptam minimális konstruktív kritikát, de teljesen jó a mérleg. Sajnáltam, hogy nem tudtam végig maradni, hét óra után már látni is alig láttam, úgyhogy ott hagytam pár lelkes irodalmárt a novelláival ill. verseivel. Nagyon jó, hogy van ez a közösség, és bár szokatlan helyzet volt, és nagyon kívülállóként voltam jelen azért azt sem mondanám, hogy nem befogadó a közeg, sőt. És igazán szuper, hogy valaki a versekre és novellákra nem úgy reagál a korombeliek közül, hogy fujjmiez, hanem meghallgatja és véleményezi őket. Úgyhogy ez is jó élmény volt összességében.
Csak valaki toljon most alám egy ágyat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése