a hetedik - összefoglaló az első két hétről

Mostanra már minden tárgyamból volt legalább egy órám, úgyhogy nagyobb rálátással rendelkezem - mire is? A rendszerre? A tanárokra? Az elsajátítandó anyag mennyiségére? Is-is.

Amit eddig látok:

- a nyelvészettel nagy harcokat fogok vívni, de vannak részei, amelyek még érdekelnek is
- a jegyzeteléstől tuti, hogy ismét be fog durranni a csuklóm, már tegnap is észleltem az előjeleket... ha csak három órám van, az is 3x5-6 oldal jegyzet, és írás nélkül nem tudok meglenni
- a könyvtárba mielőbb be kéne iratkozni, de mindenféle idióta papírok hiánya egyelőre akadályoz ebben, addig is a városiban próbálkozom, hat keresett könyvemből négy meg szokott volt lenni, az se rossz arány
- már most észrevehető a viszonylagos gyakorlatom a szakirodalom olvasásában... jót tett Mikszáth, jót tett Örkény, jó volt az OKTV... a többieken látom, hogy nagyon küzdenek egy tíz oldalas tanulmány értelmezésével és kijegyzetelésével is
- teljesen más itt a tanár-diák viszony, bár gimnáziumban sem panaszkodhattam, mert a számomra fontos tárgyat tanítók ott sem lekezelően viselkedtek, de itt abszolút beérett az a gondolat, hogy minden padban szorongó huszonéves nebuló lehet akár kolléga, kutatótárs is a későbbiekben (sőt, az is rémcukiság, hogy több tanár is jelezte tiszteletét és csodálatát, amiért a magyar szakot választottunk olyan időben, amikor egyesek szerint a humán tudományok nem termelnek értéket).
- az irodalomtudomány iránt nem csökkent az érdeklődésem, viszont máris jóval nagyobb falatnak látszik, mint mikor idejöttem, és ez a közel kitűnő átlagom lesz - idealista gondolat is egyre halkabban susog a fejemben, mert nyilvánvaló, hogy vannak tárgyak, amiket egyszerűen túl kell élni, és nem diadalittasan fogom leigázni őket páratlanul csillogó elmém kardjával (:D)
- mióta itt vagyok nem tudok egy értelmes gondolatot összehozni sem versben, sem prózában... sőt, ahogy olvasom vissza ezt a blogbejegyzést, mintha hetedikes önmagamat olvasnám
- kapcsolódni kell körökhöz, sőt, még tanárokhoz és irányzatokhoz is, mert ahány tárgy annyi felfogás, hasonló alaptémájú tárgyaimat tanító két tanár véleménye pl. gyakorlatilag mindenben eltér... dönteni kell minél előbb felelősséggel, és kitartani mellette, meg úszni ugyebár az áramlattal, ha már adja magát a dolog

és végül, de nem utolsósorban:
- vinni kell magammal reggelire meg tízóraira (ha olyan a nap, ebéd/vacsorára is) valami kaját (szendvics, keksz, alma), mert a büfé módszeresen szippantja ki a pénzt a zsebeimből)

extra note to self: soha ne menj a földszintre, ahol a büfé is van, csak ha egy tanóra miatt elengedhetetlen!