az ötödik - az első egyetemi nap

Nem is tudom teljes joggal írhatom-e, hogy túl vagyok az első egyetemi napomon, ugyanis összvissz két órám volt ma, duplaórák ugyan, de azért mégis csak két tárgy. Azért le merészelem írni, milyen volt ez az első rövidke napom az egyetemen.

Jó korán felkeltem, hogy még reggelit is csomagolhassak magamnak mint egy kisiskolás. Még a termet is egyből megtaláltam, ahol az első órám volt. Tiszta siker. Nagyon gyűltek az emberek, és nyilvánvaló volt, hogy többen vették fel, mint ahány ülőhely lesz, de még leülni is sikerült, egészen el voltam szállva magamtól. :D Nyelvtudományos órával kezdtem, illetve ez még csak amolyan "ijesztgetlek benneteket azzal, amiből majd vizsgáznotok kell"-fél órás eligazítás volt. Fura, az anyag pár része még érdekel is, de a tanárból annyira az süt (persze lehet, hogy rosszul érzem, hiszen nem ismerem), hogy "érdekel is engem az egész, itt vagytok vagy sem, tanultok vagy sem, én akkor is ledarálom ha mind meghalunk a végére". A tanár lelkesedése nélkül nehéz lelkesednem, sajnos ez van.

Na de a világirodalom! Olyan vérbeli beszélgetős, ahogyelképzeltemkívülbelül egyetemi óra, jó hangulat, érdekes téma, lelkes, édes tanár, csupa szuperség. Ki sem akartam jönni a teremből, a másfél óra úgy elrepült, hogy csak na.


Úgyhogy minden remek még egy nagyonnagyonhelyes tanárembert is láttam, fogalmam sincs milyen szakon tanít, illetve hát tippelni tudnék a folyosó alapján, de nem is az a lényeg, hanem... HÚ! :D

Csak így folytatódjon ez a hét! Holnap majd irodalomtudomány alapozásról, filótöriről, leíró hangtanról (ójaj) és irodalomtudomány proszemről fogok tudni beszámolni.